2012. január 16., hétfő

Virtuális oktatási környezetek, avagy tanár helyett avatar

Ha már a virtuális oktatási környezetekről írok, akkor álljon itt egy idézett szöveg, amit stílusosan google segítségével kerestem meg és a Wikipédián bukkantam rá, a link címében pedig szerepelt az ELTE kulcsszó. Eme idézet szépen definiálja a cikk címét:
„A virtuális tanulási környezet (VTK) az oktatást és tanulást támogató szoftverek rendszere, általában internetes hozzáféréssel. A VTK terjedhet néhány szoftver kiegészítő használatától a teljességben online bázisú tanfolyamokig, ahol az oktatás, a tanítás, a tanulás, a kommunikáció és az értékelés mind virtuális. A VTK alternatív elnevezései: e-learning, menedzselt tanulási környezet, online tanulás, tanulási platform.”
Miután gyorsan átfutottam a cikket, alul megtaláltam a szerkesztés linket és azon töprengtem, vajon ki az, aki már beletúrt ebbe a cikkbe, hiszen a Wikipédiát bárki szerkesztheti. Ez alapján mennyi a valóságtartalma egy ilyen cikknek?
Mennyi a valóságtartalma az előadásnak, amely virtuális környezetben, virtuális tanárral, egy avatarral zajlik? Honnan tudhatom, hogy az avatar mögött tényleg az az ember ül, akit én várok, vagy esetleg egy hacker, aki ellopta az adott oktató személyazonosságát. Ezekben a virtuális környezetekben bárki szervezhet előadásokat, nemcsak tanárok, mindenki oktat mindenkit, ergo a kollektív tudat felé konvergálunk.
Ezek a gondolatok merültek fel bennem a cikk végére. Összegezve: erősen kételkedni kezdtem ennek a rendszernek a sikerességében. Majd tovább kutakodva megtaláltam az ELTE PPK virtuális campusát a Second Life nevű számítógépes játékban:

Aztán egyre több találat született más egyetemek campusára, sőt még a NASA-nak is van tanösvénye a Second Lifeban. Ezek után fölmerült bennem, hogy a fentebb tett kijelentésem -miszerint nem lehet sikeres ez a rendszer -hibás, hisz rengeteg ember használja. Ami persze önmagában nem elég indok, de elkezdem más felől megközelíteni a dolgot. A tanulók és diákok részéről. Ők szeretnek játszani, szórakozni, és bizony nagyon sok diák „lóg” a neten és ott éli ki a közösségi életet. Sokan játszanak MMORPG játékokkal, mint például a WOW a Lineage stb, ahol bizony sok mindent meg kell tanulniuk a játékosoknak, hogy elérjék céljaikat, ez rengeteg időt vesz igénybe, mégis megtanulják és végigcsinálják. Miért ne lehetne az oktatás is ilyen környezetben, ahol talán a diákok is szívesebben beülnek az órára?
Egyes tudósok szerint mindannyian virtuális világban élünk, csak még nem tudunk róla, vagy nem vagyunk képesek felfogni. Valahogy úgy, ahogyan a Truman show című filmben láthatjuk.

Információs társadalom online tanulási környezetek, közösségi portálok

Lehetőség a számítógépekben
Az 1968-ban megjelent két számítógép-fejlesztő kutató által írt tanulmány arról árulkodott, hogy a szerzők másképpen tekintenek a számítógépre, mint az akkor szokásos volt. A tanulmányban arról értekeztek, hogyan lehetne a számítógépeket egymással összekapcsolva on-line kapcsolatok teremtésére, információk, gondolatok cseréjére, emberek közötti kommunikációra, kapcsolatteremtésre felhasználni. Az élénk képzeletű tudósok írásukban megfogalmazták: "Néhány év múlva az emberek jóval hatékonyabban fognak számítógép közreműködésével kommunikálni, mint szemtől szembe."  
1969-ben létrehozták az első kísérleti hálózatot, amely négy egyetemet, illetve kutatóközpontot kapcsolt össze (ARPANET). Ez volt a mai internet őse. Ma a hálózatba kapcsolt számítógépek egységes szabályrendszer, protokoll alapján nagy sebességű összeköttetéseken keresztül automatikusan kommunikálnak egymással. A kutatók képzelete ezáltal megvalósult!
Az információs társadalom és tanulási környezet
Az interneten keresztül egyre növekvő számban érhetők el szöveges anyagok, ábrák, hanganyagok és videoprogramok is. Az internet lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt is - részvételt a "kibertérben" működő csoportos információ- és véleménycserében, beszélgető-csoportokhoz kapcsolódva. Az elektronikus levelezés (e-mail) diákok és tanárok számára egyaránt gyors és kényelmes üzenetváltást tesz lehetővé. Ennek az elektronikus információtovábbítási rendszernek a segítségével a különböző iskolák diákjai közös programokon dolgozhatnak, és adataik, eredményeik, véleményük cseréje során nem csupán tanulnak, hanem az új típusú társas kapcsolatok kialakításában és a kommunikációs technikákban is jártasságot szereznek. Az internet-kapcsolat az iskolának - diáknak és tanárnak egyaránt - olyan rohamosan bővülő tudásszerzési és kapcsolatteremtési lehetőséget biztosít, amely minden képzeletet meghalad.
A multimédia kiépítésű számítógépek, az internet világméretű hipermédia rendszere, az iskolai számítógép-hálózatok, az oktatási célokat szolgáló adatbázisok és intelligens oktatóprogramok, valamint az oktatásszervezést segítő szoftverek minőségileg új lehetőségeket nyújtanak a tanítási-tanulási környezet átalakítását illetően. Az új fejlemények ugyanakkor kihívást is jelentenek a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái és módszerei számára. Az információs technológia beépülése az iskolai környezetbe egy új oktatásfilozófia és ennek megfelelő gyakorlat bevezetésének lehetőségét is jelenti. Feladata az iskolának az is, hogy felkészítse a fiatalokat az információs társadalomban történő eligazodásra és boldogulásra.
A korszak kihívásai az oktatás területén paradigmaváltást eredményeznek: a hagyományos ismeretközlésről áttevődik a hangsúly az információk kezelésével kapcsolatos képességek, kommunikációs és szociális kompetenciák, illetve a változásokkal szembeni pozitív beállítódások kialakítására.


Bill Gates, a Microsoft elnöke az új információs technikák iskolai jelenlétének erősítésétől az oktatás minden területén jelentős javulást vár.
"Hiszem, hogy az információs technológiák az iskolában és azon kívül is jóval könnyebb, élvezetesebb és főleg eredményesebb tanulást tesznek lehetővé... Személyesen is tapasztaltam, hogy a tanulás hatékonysága mennyire fokozható, ha a megfelelő technikák és információk rendelkezésre állnak, és milyen nehéz tanulni ezek hiányában."
Gates úgy látja, hogy a számítógépek egyik legnagyobb ígérete abban rejlik, hogy a felhasználó könnyen és gyorsan olyan messzire jut tudása gyarapításában, amennyire csak akar. Az információs technológia szállítói gyors, könnyű és ráadásul kellemes, szórakoztató tanulást ígérnek. Felvetődik azonban a kérdés: a szép, színes, mozgóképes hipermediális megjelenítés nem gátolja-e a komoly szellemi elmélyülést. Az oktatás rohamos számítógépesítése és általában a tanítási-tanulási környezet egyre kiterjedtebb technologizálása egyáltalán kívánatos-e? Mennyire lehet hinni az információs ipar piacszervezése által terjesztett könnyű tanulás ígéretének?
A számítógéppel és internettel támogatott oktatás sok szempontból megváltoztatta mindazt, amit eddig a tanulás fogalmáról gondoltunk. Elbizonytalanított bennünket abban, hogy mely tevékenységek nevezhetők tanulásnak: az interneten való nonlineáris szörfölés – mely kétségtelenül információszerzéssel jár – vajon tanulási folyamat-e? Vagy megkérdőjelezte azt, hogy milyen környezet nevezhető tanulási környezetnek: egy blog felületén végzett rendszeres tanulási tevékenység azt jelentené, hogy a blog lehet egy online tanulási környezet? Számos ehhez hasonló kétség, kérdés, új helyzet állt elő annak köszönhetően, hogy előbb csak a számítógép, aztán vele az internet, majd rajta keresztül a webkettő is betört a tanulási-tanítási folyamatba.
A számítógépes, online tanulás jelzőjeként számos, változatosabbnál változatosabb szakkifejezés jelent meg a „piacon”:elektronikus tanulás, blended learning, computer assisted learning, CBL (Computer Based Learning), distance learning, distributed learning, eLearning, networked learning, technology mediated learning, tele-learning, VL (Virtual Learning), WBL (Web Based Learning).

Ne feledkezzünk el a közösségi oldalak fontosságáról és elterjedtségéről! A közösségi oldalakon keresztül kommunikálhatunk egymással, adatokat, információkat oszthatunk meg társainkkal, egymás életének „részesei” lehetünk úgy is, ha több ezer kilométer választ el minket egymástól.
Viszont nagy figyelmet és óvatosságot is követel a közösségi oldalakon való részvétel! Ez a magánéletünket és munkánkat egyaránt érinti.

2012. január 11., szerda

E-költők?

A Digitális nemzedék című bejegyzésben Katalin azt a lehetőséget kínálta fel, mi van, ha a kultúrát a környezet kihívásaira adott válaszként fogjuk fel. Ezt vinném tovább: a teljesség igénye nélül felvillantom, milyen hatások, tendenciák figyelhetők meg kortárs irodalom és internet kapcsolatában.

Az Élet és Irodalomban Kálmán C. György mutatta be az "első fecskéket" (http://www.es.hu/kalman_c_gyorgy;az_elo_net-irodalom_nehany_valtozata;2010-06-13.html): Falcsik Mari költő saját verseit adagolva tette közzé, Péterfy Gergely meseregényét pedig a hét más-más napján posztolta blogján. A Facebookon posztolt publikációk, kritikák, versek és novellák egyben ingyenreklámot is jelentenek a szerzőnek, de erre elsősorban a kiadók éreztek rá. Ma minden valamire való kiadó a Facebookon is posztol, lájkra buzdít vagy éppen játékra hív fel minden lehetséges olvasót.

Jellemző egy-egy könyv saját profilja, az így keletkezett avatarok közül Simon Mártoné volt az első, Dalok a magasföldszintről című verseskötetén 2011 februárjában posztolta az utolsó üzenőfali bejegyzést, mégpedig egy lehetséges második kötet első versével, 323 követővel.

Pál Dániel Leventével a 2011-es Könyvhéten a Vörösmarty térról állandó kommenteléssel tudósítottunk, mi zajlik a dedikáláson. Saját regényem is blogbejegyzések formájába szorítva született, utólag érdekes, hogy az egyes fejezetek önkéntelenül átvették a blogbejegyzés méreteit, vagyis az alkotásra igenis hat a technika. Különben a kortárs szerzők elsősorban wordpress alapú blogjai inkább mutatóként szolgálnak, mindenki felrakja, mikor, hol, ki írt róla, hol olvas fel, hol és mit publikált, ritkább a "mesélős" blog.

A folyóiratoknál is érezhető a net hangsúlyosabbá válása, pláne a folyóirattámogatások csökkenése miatt - sokan kényszerülnek online felületté válni végérvényesen.

A legérdekesebb most számomra az olvasóval való kapcsolat megváltozása bármely esetben, hiszen sokkal közvetlenebbé válik, és sokkal közelebb kerülhet egymáshoz alkotó és befogadó. Talán idővel az olyan a fórumoknak veszi át a helyét, mint a felolvasóest, irodalmi rendezvény, hiszen a szerzővel nemcsak kapcsolatba léphet, hanem alkalmasint az alkotás folyamatába is bepillantást nyerhet az olvasó.

A legutóbbi újítást egy hónapja követtük el: Skype segítségével öt különböző városban lévő költőkkel olvastunk fel, megadott sorrendben beült egy-egy szerző, és a meghirdetett programra minden városnak saját közönsége gyűlt össze. Fura volt egy laptopba olvasni fel, a technika inkább előtérben volt, mint a költészet révén megszülető személyesség (http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=4448&cat=3).

Magyartanári munkám során pedig elmondhatatlan segítséget nyújt a net, de ha a szigorúen vett témánál maradok, kortárs irodalmi avataromon igyekszem a tanítványaimhoz közelebb hozni a kortárs irodalmat, vagyis abban nyújt nagy segítséget, hogy az irodalom ne porszagú Halotti Beszéd legyen, hanem élő, mint amiről szól is, emberi, őszinte és aktuális.

Egy biztos, a kortárs irodalom is ráérzett arra, hogy változtatnia kell, ad a környzezet kihívásaira választ, és van mondanivalója a 21. századnak is.

2012. január 6., péntek

Látszólag látszólagos

Az utolsó E-learning óránkon egyfajta laborgyakorlat keretében kipróbáltuk a SecondLife világát. Mivel már évekkel korábban hallottam róla, és egy régi kollégával meg is néztük, kíváncsian vártam az új találkozást a rendszerrel.

Manapság, amikor az MMORPG játékok (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game) már beépültek számítógépes időtöltés szabványos kelléktárába, akkor az SL szerepe kérdéses. Mit is lehet ebben a világban tenni, amit mondjuk a WOW-ban nem? Fordítva: mit nem lehet itt megtenni, mint más virtuális világokban?

A közös nevező valami ilyesmi lehet: létezni és cselekedni úgy, ahogy máshol nem lehet.

A különbségek a célokban rejtőznek. Az igazi vagy éppen soha nem látott társakkal való együtt lét célja más és más a különböző rendszerekben. Van, ahol a sárkány hentelés, van ahol űrhajók építése és új naprendszerek felfedezése jelenti az indokot, miért ülnek le sok ezren, millióan a számítógépek elé az emberek. Kis keresgélés után találtam egy felmérést a magyar MMORPG játékosokról, amiből kirajzolódhat egy átlagos jellemkép is. A cikk kihangsúlyozza ezen fiatalok kapcsolatkeresési vágyát. [Csak egy későbbi cikkhez egy indító kérdés: vajon a kézzelfogható és a látszólagos világok társas kapcsolatai hogyan befolyásolják a kézzelfogható emberi életet? Vajon az emberi hit ezeknél a személyeknél erősebb? Vajon hiszékenyebbek-e, vagy nyitottabbak-e új dolgokra? Mennyire kritikusak? Mennyire tudnak boldogulni a látszólagos világban megszerzett ismeretekkel és tudással a valóságban? Veszítenek-e vagy nyernek? Vajon az idő mennyire értékes nekik?]

Nos, mindenkinek ajánlom, tegyen egy sétát az SL világában. Egyszerűen letölthető és telepíthető ügyfélprogrammal hamar túleshetünk a felhasználó, bocsánat, avatár regisztráláson. Annyiban kényelmes helyzetbe kerültünk, hogy az óránkon a segédkező kolléga egyből eljuttatott minket az ELTE által birtokolt kis területre, ahol a Kazinczy utcai pedagógiai központ jó néhány termét újraépítették. Kiderült, hogy tevékeny oktatás zajlik itt, és hogy a hallgatók szeretnek itt lenni. Mondjuk annyi biztos, hogy élzottan lehet az avatár (vagy a felhasználó) tekintetét irányítani (kicsit emlékeztet a helyzet Platón barlanghasonlatára).

Még pár észrevétel az SL-lel kapcsolatban. A honlapjuk sokat változott az általam pár éve látott változathoz képest, nyilván megcsapta őket is az idő szele, meg egy honlapok arculatához értő szakember.

A főoldalon található hivatkozások sokat elárulnak a további lehetőségekről. Például a partnerkapcsolat (Affiliate Program) egyértelműen a felhasználók hosszú távú megtartására összpontosít. A piactér (Second Life Marketplace) enged szabad teret látszólagos tárgyak vásárlásának (nem igazán értem a vásárlók észszerűségét a vásárlás pillanatában; azt megértem, mennyire erős a hitük az éppen megvásárolt tárgyban - de én inkább saját magam megtervezném a saját virtuális javaimat). [Újabb kiváló cikk-téma: a virtuális javak közgazdasága!] A Second Life Blogs ugye a rendszerhez kötődő naplókat fogja csokorba. Végül egy érdekes és értelmes elem az útikönyv (Destination Guide), ahol egy rendes úti tanácsadó alaposságával és képes támogatásával csábítják az egyszeri nézelődőt a világ mélyebb bugyrai felé (van itt kérem minden: vasút, táncos lábú lányok, tengerpart, relaxációs központ, ráadásul Isten állatkertjének is nyílt itt egy virtuális részlege).

Búcsúzóul még egy Escher kép, ami leginkább utal erre a virtuális valóság gondolatkörre.

Vajon mit látsz Te az üveggolyóban? [1]




  • [1] "Hand with Reflecting Sphere", M. C. Escher, 1935

2011. december 16., péntek

Digitális vagy Manuális Nemzedék…

Először is, röviden tisztázzuk, ki melyik generációhoz tartozik. De mielőtt ezt megtennénk, szögezzünk le néhány igazságot. A most következő kategóriák határai nem élesek és nagyban függenek a földrajzi (ill. gazdasági fejlettség-beli) határoktól mind országos (kontinensi), mind egyéni szinten. Egyértelműen Nyugat-Európában a kategóriák korhatárai lejjebb kezdődnek.
Szakértők szerint a legfiatalabbak - akik még nem is éltek abban a korszakban, amikor még nem létezett az internet és a különféle mobil eszközök – a Z generáció tagjai. Az ő életüknek megkérdőjelezhetetlenül szerves részét képezik a modern IKT-t képviselő eszközök, el sem tudják képzelni az életet pl. iPod nélkül.
A következő csoport azok a még relatíve fiatal felnőttek, akiket gyerekkorukban „kapott el” az internet fejlődésének korszaka, vagyis nagyjából a mai 25-40 évesek, az Y-generáció. Ők elég könnyen hozzászoktak az újfajta világhoz. Egy hasonló példa erre a jelenségre, hogy az ember szinte észrevétlenül átszokik egy másik valutára, ha azt gyerekkorában vezetik be, ezzel ellentétben, ha ez felnőttkorában történik, évtizedekkel később is még önakaratlanul átszámolja az eurót lírára.
Ezeknek megfelelően meg kell említeni az X-generációt is, akik felnőtt korukban kellett szembesüljenek a megváltozott igényekkel, majd az új tudásanyagot megpróbálni elsajátítani. Ez a legtöbb próbálkozónak sikerült, bár meg kell hagyni, olykor elég labilisnek tűnik a tudásuk, ami olyan, mintha az ember egy hosszú, egymásra épülő anyagot túl gyorsan tanulna meg.

Létezik egy másik osztályozási rendszer, mégpedig a Digitális Bennszülöttek (Digital Natives) és a Digitális Bevándorlók (Digital Immigrants). Ezt Marc Prensky a honlapján (http://www.marcprensky.com/) felsorolt nyolc általa űzött foglalkozás egyikének keretén belül alkotta meg.

Ami azonban talán meghatározóbb a születési évnél, az a hozzáállás és az informatika használatának milyensége. Sokan elzárkóznak (vagy nincs lehetőségük), esetleg nincs affinitásuk az IKT iránt, hiába predesztinálná őket életkoruk a digitális bennszülöttekhez. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen az iskolában egy informatikai előkészítő kurzus, ami egy bizonyos szintre feltornázná az említett tanulók informatikai kompetenciáját. Ez persze az idősebb nemzedékekre is érvényes, nekik is lehetőséget kellene biztosítani a felzárkózásra vagy továbbfejlődésre (középiskolásoktól az egyetemistákon át a több évtizedes munkatapasztalattal rendelkezőkig).

A vállalatok is rájöttek már sok éve, hogy a technológiai lehetőségeket bevezetve folyamataikat (és így működésüket) hatékonyabbá tudják tenni. Ez természetesen megkívánja a dolgozók informatikai hozzáértését. Nem véletlen, hogy manapság már nem lehet találkozni olyan álláshirdetéssel, ahol nem kérnek bizonyos színvonalú számítógépes ismereteket.
Ez az egész folyamat visszahat az oktatásra is, hiszen az iskolának kell felkészítenie a jövő munkavállalóit a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően. Ez az egyik (és általában kevésbé fontos) oka az iskolai számítógép-használatnak. További alapot ad viszont, hogy bizony a tanítási-tanulási folyamat is hatékonyabb a számítógép közbeiktatásával. Ebben Magyarországon még jelentős változtatásokra lenne szükség – nemcsak technológiában és használati gyakoriságban, hanem a használat jellemzőiben. Ez utóbbinál érdemes kiemelni a Social Web-et, mely a konnektivizmusnak engedne teret – már ha megfelelő mértékben használnák.

Itt egy videóanimáció: http://www.youtube.com/watch?v=18bDUFQoIpU

SZÁMÍTÓGÉPPEL TÁMOGATOTT OKTATÁS A SZAKKÉPZÉSBEN

Egyre inkább inkongruencia alakul ki az iskolák tanítás-tanulási elvárásai és a diákok tanulási szokásai között. Modern technika áll rendelkezésre, mégis az oktatók, a diákok és az eszközök valahogy mégsem találnak időnként egymásra.

            A tanárok megszokták a frontális tanításban, hogy „konzervként” tálalják fel a tananyagot, a tanulók pedig arra szocializálódtak, hogy passzív, receptív szerepet töltsenek be. Az oktató által kezdeményezett interakciók ellenére a tanóra nem kellően „tevékenykedtető.” Egymásra épülő modulok esetében is megfigyelhető a linearitás, a hétfőtől péntekig, az oldalról oldalra történő tanítás-tanulás metódusa. Miután a legtöbb fiatal „jobb híján” ül be egy szakképző iskolába, nehéz őket motiválni vagy a felcsillanó motivációt ébren tartani. Sokkal jobban ki lehetne használni a számítógép nyújtotta lehetőségeket, igazodva a fiatalok internetes ízléséhez. A tananyag közvetítéséhez az iskolában általában diákat vetítenek, interaktív táblákat használnak.
Nem hogy tudásmegosztás nincs, még az informatikát művelő kollégák is eretnek gondolatnak tartanak minden kisebb változtatást, hát még pl. a konnektivista oktatásmódszertant.
            Ugyanakkor, ha a tanulói oldalt vizsgáljuk, azt kell mondanunk, számos tanulási nehézséggel küzdenek azok a fiatalok is, akik érettségire épülő szakképzésben kezdik meg tanulmányaikat. Egyre gyakoribb jelenség a látens diszlexia és figyelemzavar. Mivel interneten nőttek fel, nagyon gyors a képi percepció, információfeldolgozás, viszont gyenge a szövegértés és nem tudnak differenciálni lényeges, finom nyelvi különbségek között. A notebook-on jegyzetelők nehezebben tanulják meg azt, amit leírtak, mint azok akik kézírással tették ugyanezt.

            Ez csak impresszió a jelenlegi anomáliáról, pro és kontra sorolhatóak még az érvek és ellenérvek a hagyományos tanítási-tanulási módszer és a kialakulóban lévő, új oktatási kultúra ellen vagy mellett.
Mindenestre a szakképzésben belátható időn belül pozitív minőségi változások nem várhatóak.

2011. december 15., csütörtök

DIGITÁLIS NEMZEDÉK

A Doktori Iskola E-learning kurzusát hátsó szándékkal vettem fel, ilyen jellegű tanulmányokat már folytattam, ezért vélelmeztem, nem lesz nehéz. A prekoncepció tévesnek bizonyult.

Az első foglakozás óta elkapott az AHA-élmény, másképp tekintek az internetre, saját munkámra, amiben mindennapos az internet használata. Kaleidoszkópnak érzem a gondolataimat, más minőségben vélekedem a világhálóról, a korábbi gondolataim színét, alaphangját erőlködve sem tudom visszahozni. Mióta kezembe került Csepeli György és Prazsák Gergő Örökvisszatérés? című könyve, azóta képtelen vagyok kurzus szinten kezelni, hogy a digitális bennszülöttek, akiknek kulturális szocializációja az internet közbeiktatásával történt, milyen kultúrát hoznak létre. Soha nem jutott eszembe, hogy személyesen nekem, egy bibliophil, digitális bevándorlónak, aki a közoktatás mindennapjaiban éli életét, egyéni felelőssége lehet.

A COCOM lista idején, a MALÉV Operation Controljában dolgoztam senior forgalmi felügyelőként. A járatok aktuális állapotát hatalmas, falra szerelt táblán lehetett rakosgatni. Ma a flight watch géptípusokhoz rendezi a desztinációkat, jelzi a résidőt, késést, kiszámítja a várható, az aktuális repült időt, jelzi a felszállás, a beparkolás pillanatát, látható az egész flotta ad hoc helyzete.
Történelmi léptékkel nem telt el hosszú idő, mostanság egy amerikai tagállamban megszüntetik a zsinórírás tanítását és csak a nevüket tanulják meg a gyerekek leírni. Az index tanúsága szerint, hamarosan söralátétté deklasszálódik a CD, a fejlettebb technika kiszorítása miatt. A minap könyvkötőnél jártam, előttem egy fiatalember bőrkötést kért. A meglepő az volt, hogy az SMS-eihez rendelt bőrkötést, ezzel szerezvén örömet kedvesének.

Médiatechnológus asszisztensi szakon tanulókkal megállapodtam, nem használják a Facebook-ot 5 napig és egy esszében megírják a tapasztalataikat. A tilalmi időszakban az internetet mindenki használta, öten a Facebook csábításának nem tudtak ellenállni. Az egyik tanuló úgy védte meg magát a Facebook-tól, hogy a tilalom előtti este mindenkit körbetelefonált, hogy 5 napig nem lesz elérhető. Van, aki saját magát Facebook függőnek is tartja. Egy fiú arról számolt be, 2 osztálytársnőjével idáig csak Facebook-on tartott kapcsolatot, most szóba elegyedtek, kiderült, milyen klassz a két lány. A 25 tanulóból ketten olvasnak rendszeresen, akár párhuzamosan több könyvet is. A következő órára időmérleget készítenek, hogy megnézzük, mennyire tartalmasak a napjaik és mennyi időt szentelnek a világhálónak.

Ha a kultúrát a környezet kihívásaira adott válaszként fogom fel, akkor igen nagy a feladat. Hogy is fogjunk hozzá?!

2011. december 14., szerda

A digitális korszak tanuláselmélete?

Vajon a konnektivizmus a negyedik tanuláselmélet? Vagy csak egy elméleti kezdeményezés az utóbbi évtizedek megváltozott tanulási szokásainak összefoglalására?
Íme néhány gondolat.

Könnyen belátható, hogy a mai kor elvárásainak megfelelve egy kicsit másféle tudást kell megszereznünk, mint eddig. A hangsúly lényegében a közösségen van, de fontos az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatósága is más és más szituációkban.
Ez az újfajta tudás legtöbbször szervezetek esetében megfigyelhető – s szervezeti tanulásként definiálják -, legtipikusabban egy, a versenyszférában tevékenykedő vállalatnál, ahol egy bizonyos probléma megoldására vagy egy folyamat hatékonyabbá tételére egy projektcsapatot állítanak fel. A másik legismertebb előfordulási mód technikai jellegű – vagyis hogyan kell egy bizonyos programot, szoftvert, gépet használni. A projektcsoportban általában minden tagnak megvan a maga szerepe, azonban a közös munka ideje is jelentős, amikor a tagok összegyűlve, brainstorming-jelleggel együtt próbálják az adott problémát megoldani vagy nehézséget kiküszöbölni. Nagyon fontos, hogy a tagok „alkalmasak” legyenek a csapatmunkára; ne egyéni munkaként értelmezzék a folyamatot, hanem az interperszonális kapcsolatokat is felhasználva a tagok mindegyikének szerepvállalásából kialakuló egészként.

Mindezek mellett párhuzam vonható a fent említett szervezeti tanulás és a közoktatásban, felsőoktatásban, továbbképzésben, egyre inkább teret hódító tanulási forma között. A kettő ugyan több ponton különbözik, mégis érdemes a munka világából vett példát is megemlíteni. Talán a legfontosabb különbség, hogy az iskolai keretek között létre jövő tanulási folyamat során – a projektcsoporttal ellentétben - nincsenek csoportszerepek (legfeljebb egy olyan személy, aki szükség esetén a helyes mederbe sodorja az eseményeket), mindenki bármelyik részfeladatra koncentrálhat, akár többre is. Az egyének által leképezhető tudás elenyésző a közösségihez képest, a tagok bármikor be- és kiléphetnek, ugyan egy bizonyos időnek természetesen el kell telnie, míg teljes jogú tag válhat valakiből. Hozzá kell tenni, hogy a tagoknak folyamatosan aktív közreműködőknek kell lenniük, különben kiesnek a körforgásból.
A tanulási folyamat jelentős hányada nem a megszokott keretek között történik, vagyis nem az osztályteremben, nem a kurzuson, nem az előadáson, hanem más releváns felületeken (pl. wiki, chat, fórum, körlevelek, blogok, stb). A tanulási folyamat hatékonyságát többek között a véleménykülönbségek, különböző látásmódok biztosítják, valamint természetesen az, hogy ezeket a látásmódokat meg is osztják a többi taggal, akik erre reflektálva újabb ötleteket alkothatnak.

Érdekes összefoglaló az alábbi videó az iskolai tanulási-tanítási folyamat változásairól, az új tevékenységekről mind a tanulók, mind az oktató részéről – nem véletlenül látták 100 ezren 3 év alatt.

http://www.youtube.com/watch?v=XwM4ieFOotA

A konnektivizmus tehát egy még nem teljesen kiforrott, újszerű tanuláselmélet, mely ha elméleti hátterében nem is, népszerűségében és elterjedési trendjeiben biztosan felülmúlja elődeit. Az esetleges hiányosságokat pedig – mint például az egyéni értékelés jelenlegi fejletlensége – jó eséllyel fogja pótolni a közeljövőben.

2011. december 13., kedd

Társadalmi információk, információs társadalom

Még októberben adott elő Anildo az "Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok" témakörben. Gondolatébresztő beszélgetés kerekedett ki ebből, amit most hetek távlatából igyekszem valamelyest betűkbe, szavakba, mondatokba öntve visszaadni a kedves Olvasónak, egyben megőrizni az utókornak. Magát az előadást a kolléga majd közreadja (hopp, már meg is tette - hogy szalad az idő), ha úgy gondolja, illetve a csoporttársak is hozzászólnak, ha lesz erre érkezésük. A saját meglátásomat pedig igyekszem úgy összerendezni, hogy önmagában is érthető legyen. Nos, lássuk!

A felütés ott indult, hogy megállapítottuk, a nyugati világ kiszervezi a termelő munkát keletre, főleg az olcsó munkaerőn keresztül elérhető árrésen szerezhető haszon miatt. Ez elvileg jó a keleti munkaerőnek, mert munkához és keresethez jut. Jó a nyugati vásárlónak, mert olcsóbban jut a termékekhez. A kérdés, hogy mit csinálnak azok, akik eddig közreműködtek a termékek előállításában, de a kiszervezés miatt elveszítették a munkahelyüket? Az általános válasz: helyezkedjenek el a szolgáltatói szektorban. Mivel egy társadalom fejlettségi fokmérője többek között a szolgáltatói szektor mérete, ezzel azt hihetnénk, hogy nagyon fejlettek leszünk (amennyiben magunkat szerényen a fejlett világhoz soroljuk).

Csakhogy ezek a keleti népek nem maradtak meg a rájuk osztott szerepben, nem elégedtek meg azzal, hogy a gyártószalag mellett engedelmesen nyomták a gombot. Inkább nekiálltak és előbb csak lemásolták, majd újragondolva teljesen új és versenyképes termékekkel kezdték kiszorítani a piacról a szintén náluk gyártott nyugati termékeket. Ezzel párhuzamosan igen nagy tőke áramlik folyamatosan a nyugatiból a keleti világba a termékvásárlások okán. Na de honnan lesz a nyugati világnak hosszútávon pénze erre? A szolgáltatói szektorból? A nyugati világ szórakoztatja majd a másik felet, hogy pénzt szerezzen, amiből a másik által gyártott termékeket vásárolja meg, amik gyártástechnológiáját persze a nyugat adta az ő kezükbe?! Emlékezzünk csak arra, miként szerzett az újkori Spanyolország aranyhalmokat Amerikából, és miként gazdagodott meg ebből Németalföld (a spanyolok ott vásároltak), és végül micsoda gazdasági csődbe sodródott a Spanyol Királyság! Mintha a történelem ismételné önmagát.

Nagyszerű lenne elkerülni ezt a szomorú sorsot, így okoskodjunk ki valami megoldást!

1. A szolgáltatói szektor arányát nem lenne célszerű 100%-ig növelni, mert ha gazdasági gondok merülnek föl és a kiadásokat csökkenteni kell, legelsőként pont a szolgáltatásokon igyekeznek megtakarításokat elérni.

2. Internetgazdaság számomra azt jelenti, hogy a piaci tájékozottság elvileg pillanatra kész lehet. Az egyén számára ez a személyes tudásvagyon folyamatos növelési lehetőségét teremti meg, kérdés, hogy ezzel az átlagember tisztában van-e, illetve képes-e tudásvagyont létrehozni, kezelni. Jó ötlet lenne e témában megindítani a társadalmi közbeszédet.

3. Pillanatkép 2011 utolsó hónapjaiból: az Amazon könyvkereskedő világcég több elektronikus könyvet ad el, mint papír alapút. Észrevétlenül haladunk egy olyan állapot felé, amikor az információ tulajdonképpen elszakad a hordozó anyagtól (elég messzire jutottunk már a babiloni anyagtábláktól), és az anyagi környezet hiánya csak egy esetleges energiahiánykor jelent gondot. Ez a kérdés messzire vezethet, így csak az órán elhangzott gondolatot teszem közzé: "Mit tekintünk értéknek? Mi fontosabb számunkra, a bitek vagy az atomok?" Meglátásom szerint a felfokozott információs-készségünk arra hivatott, hogy az atomi világban minél okosabb változtatásokat végezhessünk, és így a jelenünk egyfajta kellemes, átmeneti állapot. Remek észkép regényeket lehetne írni :-)

4. A tudás hatalom-e vagy pedig a tudás birtoklása az? Látszólag ugyanaz a kettő, de mégsem. A tudás tudása annak alkalmazási képességét jelenti számomra, míg a tudás birtoklása inkább olyan információk felhalmozása valamilyen adatlerakatban (könyvekben, elektronikus háttértárakban), ahonnan az adatok ugyan előhívhatóak, de még hiányzik a feldolgozásukhoz az a szellemi erőfeszítés, amivel emberi tudássá nemesülnek. Azt hiszem, megint visszatértünk a "tanítsuk meg az embereket tanulni" alapgondolathoz.

5. Információs világunkban mindenféle adathoz könnyen hozzájuthatunk, vagy éppenséggel ki sem kerülhetjük azokat. Az információ-túlcsordulás minden bizonnyal ismert jelenség: annyi mindennel kéne foglalkoznunk, hogy végül semmit sem tudunk végigvinni. A személyes tudásvagyon kezelési képességei között ott található a tudatos szűrés képessége is. Ezt is tanítani kéne, ugye.

6. A hálózatiság fogalma, a hálózatban együttműködés ismert a jelen (fiatal)emberei előtt. A 800 millió Facebook felhasználó között minden bizonnyal sok hazánkfia gyakorolhatja ezt. A munkaforma egyre ismertebb, azonban a célok egyre felületesebbek. Annak az alapzajnak a fenntartása, amely a kapcsolati hálózatok erősítése miatt szükséges, nos teljesen terméketlen a beleölt időt szemlélve. Mennyi hasznos munkát lehetne végezni így, ha világ és kedvelhető célokat tűznénk ki! A közösségi játékoknál ez megfigyelhető, miért nem lehetne a közösségi munkát a tanulásban felhasználni, vagy a személyes tudásvagyon kezelésének egy új eszközeként alkalmazni?

7. Az előbbi pont folytatása a játékos tanulás (és az első olvasatban talán furcsa lehet a "játékos munka") témaköre.

8. A virtuális helyek ugyanúgy megjelentek a belső mentális térképeinken, mint a közeli élelmiszerbolt vagy a bank automata. Annyi előnnyel mindenképpen rendelkeznek, hogy fizikai helytől és időtől függetlenül elérhetőek, valamint olyan összetett tájékozódási képességek kifejlesztésére nyílik lehetőség, amely az elvont gondolkodást erősíti. Példaként említhető a SecondLife világa, vagy a Foursquare helyzetjelölő portál. Személy szerint nagy reményeket fűzök az Open Cobalt rendszerhez, amit oktatási környezetként próbálok majd ki a közeljövőben.

9. Az óra vége felé kisebb vita keletkezett arról, hogy a p2p vagy a központosított adattárakban érdemes-e tárolnunk személyes adatainkat. Az utóbbi előnye a személyre szabható szolgáltatásokban rejlik, ámbár érdekes kérdés, hogy ugyanazon adatok alapján vajon még mit szabnak rá az emberre. Az első előnye a fizikai széttagoltság, az egyenrangúság képzelt reménye (az Internet is egy elosztott, tagolt rendszer, amely elviekben képes lenne atom-támadást is túlélni).

Összességében tartalmas órát tartottunk, sok kérdés maradt nyitott, és sok új kérdés keletkezett, amelyek létezésére nem is gondoltam volna korábban. Na de ilyen az élet, nemde? :-)

A témakör kettősségét jól jellemzi a mai kép [1]


  • [1] "Day and Night", M. C. Escher, 1938

2011. december 9., péntek

Témafelvezető

Ez még csak a ppt-ben nem sikerült előadás anyagok, de ha látható lesz, akkor folyó szöveget is fogok hozzáírni.

Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok


  • Posztindusztriális társadalom
  • Automatizált termelés
  • Tudásmunkás, fehérgalléros munka, agymunka
  • Tudásipar (tudástermelő ágazatok)
  • Információ- tudásintenzív ágazatok szerepe (pl. oktatás) nő

információ

  • előállítása,
  • elosztása,
  • terjesztése,
  • használata és
  • kezelése

jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység.


Online tanulási környezet

1) LMS
Learning management system
centralize and automate administration
use self-service and self-guided services
assemble and deliver learning content rapidly
consolidate training initiatives on a scalable web-based platform
support portability and standards
personalize content and enable knowledge


2) Learning content management system
LCMS is content–centric
create, manage and deliver not only training modules but also manage and edit all the individual pieces that make up a catalog of training.


3) Közösség
facebook, twitter

4) WEB2Wiki, gmail,

Közösségi portálok


IWIW, Facebook, Twitter, Myspace, HI5
  • Használat,
  • Tartalom,
  • Tanulás,
  • Vásárlás,
  • Közösség,
  • Tudás

2011. október 18., kedd

16 tonna fekete bit

Mint említettem, a Neveléstudományi Doktori Iskolába (ELTE), ahol ebben a félévben az E-learning nevű tárgyat hallgatjuk. Itt hangzott el a múlt előadáson - két hete, hogy szalad az idő! -, hogy ha a tanár webnapló írását kéri a hallgatóktól, akkor általában az óra után, valamint a következő óra előtt pörög föl az alkotókedv. Ezennel erősítem a statisztikákat.

Miről is beszélgettünk eddig?

Kiderítettük, hogy inkább információs társadalmat építünk, mintsem tudásalapút. A technika arra nagyszerű, hogy úgy áramoltassuk az információt, mintha valami folyadék lenne, de ez nem okozza egyértelműen az emberi fejekben a tudásszint megnövekedését. Lapátoljuk az információt, de a kazánházat egyáltalán nem fűtjük föl, pedig megtehetnénk!


Az Internet eszköz lehetne emberi közösségek tevékenységének összehangolására, ehelyett csoportosan unatkoznak a gép előtt. Egy jó feladat kellene!

Az oktatás esetében sem történt meg a szemléletváltás. Az oktatási intézmények és az oktatók is tartalomközpontúan gondolkodnak, holott itt a lehetőség az egyéni teremtő erő (kreativitás) eredményeinek széles körű bemutatására. Ezáltal kialakulhatna az az egészséges szellemi verseny, amelyben nem a leírt, lexikális ismeretek észben tartását tűzzük ki célul, hanem az együttgondolkodás, a közös erővel új alkotása. Nyilván ennek értékelése jóval nehézkesebb, mint leszámolni egy esszédolgozatban azt a néhány fogalmat, amit a hallgatók igyekeztek a vizsga ideje alatt fejben tartani, esetleg az összefüggések megértése nélkül (tegye föl a kezét, aki ilyet még soha nem látott).

Amíg a Web 1.0 a szűken elérhető információ begyűjtési szokásrendszerét alakította ki a felhasználókan, addig a Web 2.0 az információ személyes közreadhatóságának eszközét nyújtja. Akit érdekel, a Web 3.0 mit hoz, annak ihol itt egy hivatkozás a Wikipédiából.

Angry face
A hét kérdése, hogyan kapcsolódik a kép [1] az információfelhalmozáshoz? :-)



  • [1] "Convex and Concave", M. C. Escher, 1955

2011. szeptember 25., vasárnap

Kezdetben vala ...

Köszöntelek, Kedves Olvasó!

Elérkezett ez a pillanat is, amikor külső-belső hatásokra elindítom ezt a naplót, az egész világ örömére :-)

Az első időszakban előre meghatározott témákat járunk körbe meghívott kollégákkal (mindannyian PhD hallgatók vagyunk). Ahogy megérnek későbbi gondolataink, úgy kerülnek majd ide.

Amivel mostanában foglalkozunk majd:

  • Számítógéppel segített tanulás a közoktatásban és felsőoktatásban, web 1.0, web 2.0, web 3.0
  • Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok
  • Digitális nemzedék, digitális bevándorlók és bennszülöttek
  • Konnektivizmus, a hálózati tanulás elmélete és gyakorlata
  • Virtuális oktatási környezetek

Nos, kalandra fel!